Úton útfélen azt olvasom, hogy az életmódváltás egy hatalmas küzdelem, amiben nap, mint nap le kell győzni önmagunkat, de nem adhatjuk fel, mert meg kell valósítani az álmainkat, és a többi. Egy darabig én is pont így gondoltam, és hihetetlen rosszul esett, ha valamit nem fejeztem be, kudarcként éltem meg még azt is, hogy ha egy könyvet nem olvastam végig! Mikor végre valahára befejeztem az egyetemet, akkor éreztem azt, hogy “na, most tényleg felülemelkedtem önmagamon”. Főleg azért, mert annak a nyavalyás diplomának semmi értelme nem volt, nem vagyok általa több, nem érzem jobban magam, nem vagyok még csak büszke sem rá különösebben. Nyűg volt, kényszer, tényleg küzdelem. Na de jobb életet élni, egészségesen enni – adott esetben (sok vagy kevesebb) plusz kilótól megszabadulni – mozogni, életmódot váltani, jobbá lenni – ez ennek épp az ellenkezője. Ettől többek leszünk, boldogabbak! Nem szeretném ezt többé ekkora hatalmas küzdelemként felfogni. Eltelt egy hét, kalória-, szénhidrát-, zsír- és fehérjeszámolgatással, futással, és igazából tök jól vagyok. A küzdelem része talán sokkal prózaibb: rá kell venni magam minden nap, hogy főzzek, sőt, hogy azonnal mosogassak el magam után, mert másnap csak rosszabb lesz, időt kell szakítani a futásra, és minden áldott nap pontosan végiggondolni, hogy mit fogok enni másnap. De emellett dolgozom, koncertre járok, barátnőzök, olvasok, ugyanúgy, mint előtte. Ezek olyan dolgok, amiket szerintem meg kell próbálnunk a hétköznapjainkba beépíteni, hogy természetessé váljanak, és ne teherré. Elvégre az a normális, hogy normális kajákat eszünk és nem szemetet. Az a normális, hogy aktívabban élünk és nem punnyadunk. Szóval: lényeg a lényeg, szerintem nem jó ezt az egészet emberfeletti küzdelemként felfogni. Legtöbb esetben csak a lustaságunkon kell felülemelkednünk, és kicsit szervezettebbé tennünk az életünket. És tényleg nem éri meg megenni azt a csokit/hamburgert/sütit amire 10 perce vágyunk, és ugyanennyi ideig tölt el keserédes boldogsággal, holott ott van egy nagyobb cél, amit évek óta akarunk, és hosszabb időre tesz boldoggá. Úgyhogy hajrá (:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: